Mi lesz veletek férfiak? Valóban csökken a férfiak spermiumszáma?

25 év telt el Elisabeth Carlsen sokat idézett publikációja óta, amelyben 50 év adatait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak spermiumszáma világszerte erőteljes romlást mutat (cca 50% romlás). Az eltelt időszakban a témakörben számos további közlés történt, érveket sorakoztattak fel a cikk mellett, vagy akár ellene, a tény azonban tény maradt, és a napi andrológiai gyakorlatban dolgozó orvosok is szembesülnek vele. A tényadatok közlése mellett azonban kevesebb figyelmet kap a „miért”-re adandó válasz: miért csökken a férfiak spermiuszáma, és mit lehet ez ellen tenni?

Carlsen nem kevesebbet állított, mint azt, hogy 1930-tól 1990-i bezárólag a spermium koncentráció 113 M/ml-ről 66 M/ml-re csökkent (42%-os csökkenés), míg az ondó térfogata 3,4 ml-ről 2,75 ml-re esett vissza (19%-os csökkenés). Ezzel mintegy implicite azt is jelezte, hogy az összes spermium szám is jelentősen csökkent. Az eredményeket az irodalomban fellelhető 61 ilyen irányú publikációból, 14 947 férfi mérési adatából szűrte le. Csak azon férfiak adatai kerültek beválogatásra, akik termékenynek bizonyultak, ennélfogva a tanulmány az egészséges populációról vont le konzekvenciát, viszont okot, vagy okcsoportot nem nevezett meg.

A publikáció közreadása után kapott hideget-meleget, sokan kritizálták, elsősorban a mérési metodikát, az elmúlt majdnem 30 év azonban Carlsen-t igazolta. Egyre több olyan adat látott napvilágot, amely hasonló tendenciákról számolt be a világ legkülönbözőbb pontjain.

A European Science Foundation (ESF) összesítette a témában megjelent publikációkat, és végső soron hasonló eredményre jutott, mint a nemzetközi vitát kiváltó Carlsen -féle cikk. Mivel lényegesen több adat állt rendelkezésükre, mint 1992-ben, így sokkal pontosabb, és árnyaltabb megállapításokat is közöltek. Így például leírták, hogy az európai országok férfilakosságának 20%-a 20 M/ml-nél is alacsonyabb spermium koncentrációval rendelkezik (a WHO határértéke 15 M/ml), 40%-nál pedig olyan a spermakép, amely esetben hosszabb idővel kell számolni a kívánt terhességig, feltételezve, hogy a női oldallal nincs semmi probléma.

A spermakép alakulásában földrajzi különbségek mutatkoznak: a finneknek 35%-kal jobb a spermaképük, mint a dánoknak, a skótok és a franciák pedig éppen a két szélsőérték közé esnek. Hasonló geográfiai különbségeket lehetett megállapítani az Egyesült Államok városai között. A Japánok spermaképe a dánokhoz hasonló, míg a Szingapúrban élők még ennél is rosszabb számokkal rendelkeznek. A földrajzi különbségekre egyelőre nem találtak egységes magyarázatot, mindazonáltal érdekes, hogy például a hererák (TGC) előfordulása is hasonló mintázatot mutat: ahol magas a hererák kockázata, ott alacsony a spermium szám, és vica versa.

Az ESF szerzői úgy látják, hogy növekvő trend tapasztalható a TGC, és egyéb reproduktív szervi betegségek előfordulásában, ezzel párhuzamosan pedig csökkenő trend érzékelhető a tesztoszteron szintben, valamint a spermium koncentrációban. Ezen eltéréseknek közösek a rizikó faktorai, valamint ugyanakkor egymás rizikó faktorai is egyben. A leírtakat együttesen egy olyan eltérés okozza, amit TDS-nek (tesztikuláris diszgenezis szindróma) neveztek el, és feltételezett oka a magzati életben a here fejlődési folyamatát befolyásoló tényező(k). A TDS etiológiája nem tisztázott, de gyors elterjedése azt jelzi, hogy inkább környezeti, valamint életstílusbéli okai vannak, semmint genetikai okai.